Nyomtatás 

Gond van! Ez 2009. nyarán vált világossá számunkra. amikor a sátoraljaújhelyi kutyamenhelyben járva kiderült, hogy elhelyezési gondjaik vannak, s a továbbiakban összegyűjtött kutyákat a sintér - mivel nem tudja tovább adni - el fogja altatni.

Ez a sors várt volna a sárospataki kutyusokra is, amelyek bármilyen okból az utcára kerülnek...

A Sárospatak Honlap fórumán felvetve a problémát és az ötletet, hogy egy saját kutyamenhely kellene, túlnyomó többségben kedvező fogadtatásra talált a lakosság körében.

Az első ember, aki sokat lendített a megvalósuláson, az Klima János polgárőrparancsnok volt, aki felajánlotta a szervezetük segítségét - ezt később meg is valósították - és ő volt az, aki a Mandulás hegyi lőtér előtti területet megemlítette, amin két pusztulásnak indult régi bányaépület is van. Azt is tudta, hogy ez a lőtérhez tartozik, és Aranyosi Miklóshoz kell fordulni, mert ő a tulajdonos sportszövetség elnöke. Aranyosi úr első szóra igent mondott, s szerencsére az elnökségük többi tagja is beleegyezett, hogy nekünk bérbe adják. A szerződésben ráadásul az állt, hogy 6 évig nem kell bérleti díjat fizetnünk annak fejében, hogy körbekerítjük és az épületeket rendbe hozzuk.
De ki legyen a bérbevevő? Ehhez valamilyen szervezet kell, ráadásul nem egy friss alapítvány, mert az csak évek múlva gyűjthet 1%-ot. Nem találtunk ilyen szervezetet, ami bevállalta volna, ekkor jött az ötlet, hogy az én 10 évvel ezelőtt létrehozott Zemplén Help nevű alapítványom alkalmas lehet erre, ha a tevékenységi körét bővítjük, az ugyanis emberek – főleg egészség károsultak – segítésére jött létre. Még tanár koromban alapítottam, amikor volt egy vak kislány tanítványom, akinek elkezdtem számítógépre gyűjteni, hogy azt kihangosítva meg tudja írni a dolgozatait. Azóta már felnőtt, jogot végzett és jogászként Budapesten dolgozik. Később még néhány mozgássérültnek sikerült számítógépet pályázni akiknek az oktatását is én végeztem.
Ennek az alapítványnak bővítettem a tevékenységi körét, új kuratóriumi tagokkal bővítve, természetesen bekerült a kuratóriumba Klima és Aranyosi úr is.

Képek a leendő kutyamenhelyről >>>

Ezen a képen az első megbeszélés résztvevői láthatóak, néhány „kutyás” személy, Aranyosi és Klima urak, Hajdu Imre, a városrész önkormányzati képviselője és Emri László, a Kommunális Szervezet vezetője. Később számtalan segítséget kaptunk az Önkormányzattól intézményein, főként a Kommunális Szervezeten keresztül, akik még nem működött a kutunk lajtban hordták nekünk a vizet, sok kisebb-nagyobb munkát elvégeztek, az embermagasságú füvet is ők kaszálták le.


Kerítés nélkül nincs kutyaotthon, a területet körbe kellett keríteni, de miből? Megérdeklődtem, 85 ezer Ft-ért lehetett venni annyi vadhálót, ami körbe éri – de se pénz., se posztó. Odamentem Hegyi úrhoz, városunk ismert vállalkozójához, akiről tudtam, hogy állatbarát, mivel saját szememmel is láttam már, hogy áruházából kaját vitt ki az épület előtt ácsorgó kóbor kutyának. Elmondtam, hogy kellene 85 ezer Ft, hogy körbekerítsük a leendő kutyaotthont. Felhívott az irodájába és ide is adta. Azóta is a fő támogatóink közé tartozik, számtalanszor kértem már Tőle kutyakaját és sohasem mondott nemet.

Megvolt a kerítéshuzal, faoszlopokat az erdészettől kaptunk, betonoszlopokat pedig a Horgászegyesülettől, ami a Csepel-tó körbekerítése után megmaradt. A polgárőrök állták a szavukat, jöttek kerítést állítani, sokat segített Cziczer János vállalkozó, aki munkagépével a gödröket kiásta. Előtte Sebők Tamás földmérő – szintén támogatásképpen – a területet pontosan kimérte, nehogy rossz helyre tegyük a kerítést.

Be is került az első lakó Rinaldó „személyében”, a fekete kutyus, akit valaki még kicsi korában tett ki a lőtérhez, ott etetgettük, ott nőtt fel. Elég sokáig boldogított bennünket, talán egy évig is, végül Ricsére vitték gazdihoz, ahol nagy udvar van – az ő esetében ez jól is jött, a nagy mozgásigénye miatt.

Ekkor már 2009. novembere volt, közeledett a tél, jó lett volna egy kis szalma. Kiírtam a Sárospatak Honlap csevegőjére, hogy mire volna szükség, valaki beírta, hogy holnap hoz. Nem tudtam bízhatok-e benne, azért kíváncsian mentem ki másnap este felé, és ott volt két óriásbála szalma. Rinaldó örömmel fészkelt bele. Utólag tudtam meg, hogy Geomilk Kft-től kaptuk.

Közben tervezgettünk, hogy milyen lesz a kutyamenhelyünk. Terveztünk egy agility pályát is, ahol nem csak a mi kutyáink tanulhattak volna, hanem a város kutyásai is hozhatták volna kedvenceiket. A kapra is ez a felirat került: Állatbarát szabadidő park.  Később kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű, mert ha a környéken egy idegen kutya is megjelenik, akkor a mieink, az összes elkezd ugatni. Igy a kutyások messze elkerülik a kutyaotthont...

Íme az "álomkép":

 

Folyt köv...